A Kincses Kalendárium

A Kincses Kalendárium először 1896-ban jelent meg. Az évek során többnyire folyamatos volt a megjelenése, bár a második világháború alatt néhány évig nem került kiadásra.

A kiadvány 1946-ig a Rákosi Jenő Hírlap és Újságvállalat Rt. keretében működött, ezt követően a Szabad Föld hetilap társkiadványaként jelent meg, 1991 óta a Cental Kft., 2023 elejétől pedig jogutódja, a GRANIT INVEST Kft. adja ki a tradicionális és népszerű évkönyvet.

A kiadók mindig törekedtek arra, hogy - persze alkalmazkodva a körülmények változásához - lehetőleg megőrizzék a Kincses formátumát, belső szerkezetét és tartalmi jellemzőit. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kiadvány a vidéki családok kedvenc évkönyve volt és maradt is mindmáig. Régebben a "gyakorlati élet útmutatója" alcímet viselte, és ma is igyekszik - a szórakoztatás és az ismeretterjesztés mellett - hasznos információkat nyújtani az emberek mindennapi életéhez.

A kalendárium műfajról

A kalendárium egy, az év napjait, évfordulókat, ünnepeket, sok esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv, melynek elsődleges feladata az idő múlásának jelzése volt. A szó latin eredetű: a calare (kikiáltani) szóból képezték a calenda szót, amely a hónapkezdő nap, vagyis az újhold első napjának neve volt. A kalendáriumok történetének kezdete a 15–16. század fordulójára tehető, ekkor jelentek meg ugyanis az első, teljes évre szóló naptárak. Ezek később számos információval kibővültek: elsősorban a mindennapi élethez kapcsolódó hasznos tanácsokkal, de – a kor szellemiségének megfelelően – a szentek felsorolásával, egyházi ünnepekkel, és asztrológiai jellegű jóslásokkal is.

Jellemző a kor terjesztési viszonyaira, hogy a kalendáriumokat év közepén adták ki annak érdekében, hogy év végére az ország legeldugottabb részére is megérkezhessen. Magyarországon a kalendáriumok először a pestiek kezébe kerülhettek, majd augusztusra eljutottak a nagyvárosokba is, ahol az úgynevezett kalendárium-vásárokon lehetett hozzájutni.

A 18. században kezdett nőni a szórakoztató irodalmi jellegű tartalom aránya, ami egész egyszerűen a kalendáriumokat kiadók közti konkurenciaharcnak tudható: a népszerű irodalmi műveket is tartalmazó kalendáriumoknak nagyobb volt a keletjük, s a kiadók megkezdték küzdelmüket a vásárlók kegyeiért. Szintén a 18. századra tehető a kalendáriumok tartalmának differenciálódása: míg korábban legfeljebb a kötés volt igényesebb vagy éppen egyszerűbb, a tartalom módosulásával már a művelt rétegek számára kívántak egy hozzájuk közelebb álló kiadványt összeállítani. A kalendárum – a naptárfunkción túli – műveltető és szórakoztató szerepe nem egyszerűen különvált, hanem arányaiban, minőségében módosult.

A 19. századra alakult ki az új típusú kalendárium, mely már egyértelműen a polgárosultabb rétegnek szólt. Ezekben a kiadványokban már nem kapott helyet a politikai híranyag, mint korábban. 1850 körül az országban évről évre mintegy félmillió példány kelt el a kalendáriumokból. Ekkorra már számos naptártípus létezett, az egyszerű naptártól kezdve a tréfás, vidám naptáron át a hölgyeknek szóló kiadványokig. A kalendárium ebben az időben már egy hagyományos kommunikációs eszközként viselkedett, mely a polgárosodás időszakának megnövekedett információigényét volt hivatott kielégíteni.

Mára, miután az információs csatornák száma az elmúlt száz évben jelentősen nőtt – rádió, telefon, film, televízió, internet – a kalendáriumok jelentősége csökkent, hiszen azokat az ismereteket, melyek révén korábban oly népszerűek voltak a naptárak, ma már könnyebben, gyorsabban és olcsóbban meg lehet szerezni. Ugyanakkor a kalendárium mint évfordulónaptár ma sem nélkülözhető, hiszen lexikális jellegű tartalmával hagyományos ismeretanyagot tár olvasói elé.

Forrás: Wikipédia