Page 3 - Kincses Kalendárium - 2018.
P. 3

Kedves Olvasóink!




               lviszik a fiainkat. Szerencsére most nem háborúba, hanem a békébe, a jólétbe, a
               megbecsülésbe, a demokráciába. Elcsábítják őket a normális munkakörülmények,
          Ea tisztes megélhetés, az emberhez méltó élet. Fiaink bátran mehetnek, kitágult a
          világ, leomlottak a határok, s ők képzettek, rátermettek, kalandvágyók. Olyan korban
          nőttek föl, amikor csak a történelemórákon hallottak piros meg kék útlevélről, meg
          endékás nyaralókról, olyan korban, amikor természetes volt a választás, s volt miből
          választani, olyan korban, amikor a papa vállalkozássá növesztette a háztájiját, s futotta
          nyelvtanfolyamra a gyereknek. Fiaink tehát megállják a helyüket a nagyvilágban.
            Rendjén is volna ez. A céhlegény sem kapott addig mestervizsgát, amíg nem járta
          végig Európát, nem tanulta ki a cipészmesterség, az építészet minden csínját-bínját,
          amíg nem látta meg, hogyan megy ez más tájakon. Aztán a tudással, a világlátással, a
         tapasztalatokkal hazajött, s itthon vette át apja kovácsműhelyét, szántóföldjeit. Ám fiaink
         ma csak elfelé mennek. Olyan korban, amikor itthon már nincs mit tanulni. A földrajzórák
         leszűkültek a Kárpát-medencére, kevés a tanár, akitől tanulni lehet, a fizetés albérletre
          sem elég, a lakás rózsaszín álom, nincs jövő, nincsenek új álmok. És fiaink elmennek,
         mert máshol megállják a helyüket. Diplomájukkal, tehetségükkel, kitartásukkal, erejük-
         kel, elszántságukkal. Ezt a sok jót mind itthonról kapták, még abban a korban, amikor
         kapni lehetett ilyesmit.
            És elviszik a lányainkat is. A megfizetett munkahelyekre, a mosogatógépes, új cipős,
         vendéglői vacsorás életbe. Mert a lány ma is arról álmodik, hogy kényelmes, tiszta élete
         lesz, a munkaidő után bulizhat, mozizhat, strandolhat, utazhat, shoppingolhat. Büntetés
         nélkül. Nem kell sóvárognia, lemondania, nem kell kizsigerelő hitelt fölvennie ahhoz,
         hogy éljen. Nem nagy lábon, nem hercegnői stílusban. Csak normálisan. Adó, lakbér,
         rezsi, vacsora – élvenyúzó túlórák nélkül fussa a bérből.
            És futja. Fiaink és lányaink menekülnek, s a menedék beválik nekik. Már csak néha
         tekintenek vissza. Az pedig nem könnyű. Amikor a bérelt lakásban összejönnek a földiek,
         gulyást főznek, tokaji bort isznak, Oláh Ibolyát dúdolgatnak, szív szakad meg. Meg a
         skype, mert annyit lógnak rajta, hogy beszéljenek a szülőkkel, a szomszédokkal, a bará-
         tokkal, hogy híreket halljanak otthonról.
            A híreket hallván maradnak, ahová kivándoroltak. Itthon már ebédet sem osztanak
         a csóróknak, a metró nem jár, a nyugdíjas megfagy a saját házában, a hajléktalant
         kilakoltatják a bokorból, a ligetben kivágják a százéves fákat, elveszik a Római-partot,
         lenyúlják a Balatont, a pártok cicáznak egymással, meg magukkal, az orvos pedig már
         az angol, német, holland városban lett gyermekeink kivándorolt szomszédja. Az anya-
         nyelvüket nem felejtik el, de sok mindenről már más nyelven gondolkodnak. Unokáink
         ebbe a boldog világba születnek, magyar orvos, magyar bába segíti világra őket magyar
         szülőktől, hogy aztán rögvest külföldi állampolgárok legyenek.
            Gyermekeink meghódítják a világot. Végre nagyhatalom leszünk, s világnyelv a
         magyar. Csak ez a kicsi ország lesz egyre kisebb.
                                                              Jakubovits anna




                    Kincses Kalendárium   3           a 2018-as esztendőre
   1   2   3   4   5   6   7   8